Progresszív Dieegy olyan fémmegmunkálási módszer, amely magában foglalhatja a lyukasztást, a fémalapozást, a hajlítást és számos egyéb módot a fém alapanyag módosítására, automata adagolórendszerrel kombinálva.
Az adagolórendszer egy fémcsíkot nyom át (amint az letekerődik egy tekercsről) a progresszív sajtolószerszám összes állomásán. Minden állomás egy vagy több műveletet hajt végre, amíg el nem készül egy kész alkatrész. A végső állomás egy levágási művelet, amely elválasztja a kész részt a hordozószalagtól. A hordozószalagot a korábbi műveletek során kilyukasztott fémmel együtt fémhulladékként kezelik. Mindkettőt levágják, leütik (vagy a szerszámokból), majd kidobják a szerszámkészletből, és a tömeggyártás során gyakran hulladéktárolókba kerülnek a föld alatti hulladékanyag szállítószalagokon keresztül.
A progresszív sajtoló szerszámot egy dugattyús sajtolóprésbe helyezik. Ahogy a prés felfelé mozog, a felső szerszám együtt mozog, ami lehetővé teszi az anyag adagolását. Amikor a prés lefelé mozog, a szerszám bezárul és végrehajtja a bélyegzési műveletet. A prés minden egyes löketével egy kész alkatrészt eltávolítanak a szerszámból.
Mivel a szerszám minden egyes "állomásán" további munkát végeznek, fontos, hogy a szalagot nagyon pontosan előre kell tolni, hogy az állomásról állomásra haladva néhány ezred hüvelykben illeszkedjen. A golyó alakú vagy kúpos "pilot" a szalagon lévő, korábban áttört kerek lyukakba lép be, hogy biztosítsa ezt az igazítást, mivel az adagoló mechanizmus általában nem tudja biztosítani a szükséges pontosságot az előtolási hosszban.
Progresszív bélyegzéstranszfer préseken is előállítható. Ezek olyan prések, amelyek mechanikus "ujjak" segítségével viszik át az alkatrészeket egyik állomásról a másikra. A bélyegzett alkatrészek tömeggyártásához, amelyek bonyolult préselési műveleteket igényelnek, mindig célszerű progresszív prést használni. Az ilyen típusú présgépek egyik előnye a gyártási ciklusidő. A résztől függően a produkciók könnyen futhatnak 40- 500 rész/perc felett.
Ennek a préstípusnak az egyik hátránya, hogy nem alkalmas nagy pontosságú mélyhúzásra, amikor a sajtolás mélysége meghaladja az alkatrész átmérőjét. Ha szükséges, ezt a folyamatot egy transzferprésen hajtják végre, amely lassabb sebességgel működik, és a mechanikus ujjakra támaszkodik, hogy az alkatrészt a teljes alakítási ciklus alatt a helyén tartják. A progresszív prés esetében a formázási ciklusnak csak egy részét lehet irányítani rugós-hüvelyekkel vagy hasonlókkal, ami koncentricitási és ovális problémákat, valamint nem egyenletes anyagvastagságot eredményez. A progresszív prések további hátrányai a transzferprésekhez képest: megnövekedett nyersanyagbevitel szükséges az alkatrészek átviteléhez, a szerszámok jóval drágábbak, mert blokkban készülnek, állomásonként nagyon kevés önálló szabályozással; lehetetlen a présben olyan folyamatokat végrehajtani, amelyek megkövetelik, hogy az alkatrész elhagyja a szalagot (pl. szegélyezés, nyakkivágás, peremgöndörítés, menethengerlés, forgósajtolás stb.).
A matricák általában szerszámacélból készülnek, hogy ellenálljanak a nagy ütési terhelésnek, megőrizzék a szükséges éles vágóélt, és ellenálljanak a koptató erőknek.
A költségeket a funkciók száma határozza meg, amelyek meghatározzák, hogy milyen szerszámokat kell majd használni. A mérnökök a funkciókat a lehető legegyszerűbben tartják, hogy minimálisra csökkentsék a szerszámozási költségeket. Az egymáshoz közel lévő funkciók problémát okoznak, mert előfordulhat, hogy nem biztosítanak elegendő távolságot a lyukasztáshoz, ami egy másik állomáshoz vezethet. Problémát okozhat a keskeny vágások és kiemelkedések is.
